Rendszeres olvasók

2012. január 15., vasárnap

Egy történet a bölcsességről

 "Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” –szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."


Az idézetre Hanna blogjában bukkantam az NLC-n.Érdemes rákeresni !!!!!

1 megjegyzés:

  1. de csodalatos tortenet,sajnalatos hogy ez nem igaz.
    Elgondolkodtam vajon en mit csinalnek ha az indian asszony az en kezembe adna azt a draga ertekes kovet.
    MOST ugy gondolom,hogy ha nekem adna akkor keszitenek neki valamit belole es visszaadnam neki.
    Amikor elvaltam a ferjemtol szinte semmit nem vittem magammal es nem erdekelt mi az ove es mi az enyem csak az erdekelt hogy a ket fiam velem maradt es ha zsiroskenyer akkor zsiroskenyer de vegre nyugi van.Magyarul , en megtanultam hogy mi az ertekes.

    VálaszTörlés